„Átadom magam az önsajnálat savanyú
ostromlásának, meg sem próbálom – nem is akarom, s tán nem is tudnám –
megállítani azt, hogy összefacsarodott gyomorral újra lepörgessem magamban a
szavai
Egy egyszerű „Beszélnünk kell,
Daniel” szófordulattal kezdődött, majd végül egy „Úgy sajnálom, Daniel”-el lett
vége. Közte pedig lényegében csak arról hadovált, hogy szeret, de ettől
függetlenül szakítsunk."
Második Fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése